Az interneten kering egy kép, amely szerint lábfejünk formája rejtélyes módon összefüggésbe hozható genetikai állományunk eredetével is. A kép alkotói megkülönböztetik az ún. egyiptomi, római, görög, germán és kelta lábformákat, főleg a lábujjak állása és mérete alapján. Ezek szerint az egyiptomi lábformával rendelkezők lábfején a nagylábujj valóban a legnagyobb, ezt követi csökkenő sorrendben a többi lábujj. Az összes többi lábtípusnál bizonyos lábujj vagy lábujjak sokkal szignifikánsabb szerepet kapnak: a kelták és görögök második lábujja nagyobb, míg a római lábforma első néhány ujja kap több teret - szó szerint.
![lábfej forma típus]()
Tudományos bizonyítékokat nem találtam az elmélet hitelességét igazolandó, ám egy aprócska hozzáfűznivalóm azért akad. Mielőtt lerúgnátok a cipőiteket, hogy saját lábaitok tanulmányozhassátok, álljunk meg egy szóra! Szép, hogy több ezer éves géneket kutatunk magunkon, de hasztalan, ha közben elfeledkezünk az egyik legfontosabb tényezőről, amely az évek során módosította testünket. Igen, a cipőről beszélek. Amíg a nem megfelelő formára alakított, majd tömeggyártásban a világ minden pontjára eljuttatott termék a lábujjak valós helyzetének figyelembevételével készül (lásd
lábsanyargató kaptafamodell), addig értelmetlen típusokról és eredetről beszélnünk.
Úgyhogy a fentieket kiegészíteném szerényen egy hatodik ponttal, a modern lábfejjel. Bernard Rudofsky 1947-ben készült képe mindenki számára egyértelművé teszi, hogy mire is utalok:
A képen balról jobbra látható a modern férficipő okozta deformáció egy gipszlenyomaton; a kaptafa és mellette az elkészült modell, valamint a jobb oldalon az a láb, amely a cipőkészítők szerint létezik... Elgondolkodtató, nem?
![]()
